Dél-Dunántúl a hét magyarországi statisztikai régió egyike, az ország délnyugati részében helyezkedik el. A Dél-Dunántúl múzeumai című virtuális roadshow Baranya megye, Somogy megye és Tolna megye múzeumainak történeti, régészeti, néprajzi, művészettörténeti gyűjteményeiből válogatott anyagok reprezentatív tárlatait mutatja be a virtuális múzeumi tereken keresztül elérhető kiállításokon.
|
Weininger Andor: Jelmezterv Fotó/Forrás: © Janus Pannonius Múzeum ꟾ Modern Magyar Képtár |
Weininger Andor. A Bauhaustól New Yorkig – Művek Körner András és a Janus Pannonius Múzeum gyűjteményéből ꟾ virtuális tárlatvezetés ꟾ Janus Pannonius Múzeum ꟾ Modern Magyar Képtár ꟾ 7621 Pécs, Káptalan utca 5. https://www.jpm.hu/videogaleriak/2019-03-22-bauhaustol-new-yorkig-tarlatvezetes A Bauhaus egyik legsokoldalúbb alakja, az építészként, festőként, színpadtervezőként, zenészként és előadóművészként egyaránt úttörő szerepet betöltő, a Bauhaus univerzális művészeteszményét megtestesítő Weininger Andor (Karancs, 1899 – New York, 1986) kiállítása – Virtuális tárlatvezetés a pécsi Janus Pannonius Múzeumban A Bauhaus-centenárium programsorozatához kapcsolódóan 2019-ben nyílt meg a „Weininger Andor. A Bauhaustól New Yorkig” című kiállítás, amely Szeredi Merse Pál kurátori munkája nyomán a múzeum saját anyagából válogatott művek mellett Körner András New York-ban élő magyar építész gyűjteményének darabjaira épül. Körner 1970-től szoros kapcsolatban állt az életének utolsó szakaszában szintén New Yorkban élő Weiningerrel, aki az évek során több művét is magyar barátjának ajándékozta. A válogatás mindenekelőtt Weininger alkotói pályájának kivételes műfaji és stílusbeli sokszínűségére hívja fel a figyelmet, képzőművészeti alkotásai mellett színpadi és zenészi munkássága, és a legkülönfélébb kulturális hatásokat integráló művészi személyisége is jelentős hangsúlyt kap. Életét a magyar bauhäuslerek többségéhez hasonlóan világpolgárként élte: Breuer Marcell-lel, Molnár Farkassal, Forbát Alfréddal együtt Pécsett nevelkedett, és abban a kivételesen progresszív kulturális közegben fordult a művészet felé, amely a várost az 1918 és 1921 közötti átmeneti időszakban jellemezte. A Pécsi Művészkör nyitott szelleme tárta fel előtte az utat Weimar, Dessau és Berlin, később pedig Amsterdam, Torontó, végül New York felé. A kiállítás Weininger életének egyes állomásait és alkotói korszakait egymáshoz rendelve tömör, mégis kimerítő áttekintést nyújt pályájának alakulásáról. Vándorlása során Weininger mindvégig megőrizte a kor és a kulturális közeg változásai iránti nyitottságát: mivel szellemétől mindenféle dogmatizmus távol állt, képzőművészként képes volt megújítani, a szürrealizmus és a konstruktivizmus új hatásaival gazdagítani a Bauhaus geometrikus absztrakcióját; színpadi munkássága révén pedig a '70-es, '80-as évek konceptualizmusához és neoavantgárd törekvéseihez is kapcsolódni tudott. |
|
Római kori raktárépület / horreum rekonstrukció Fotó/Forrás: © Janus Pannonius Múzeum |
A pécsi Nagy Lajos Király útjánál feltárt római kori raktárépület (horreum) ꟾ Animációs kisfilm ꟾ Janus Pannonius Múzeum ꟾ 7621 Pécs, Káptalan utca 5. https://www.jpm.hu/videogaleriak/2015-04-28-romai-kori-epulet-nagy-lajos-kiraly-utja Sopianae a Mecsek déli lejtőin, fontos kereskedelmi útvonalak mentén, a mai Pécs belvárosa alatt helyezkedett el. Sopianae fénykorát a Kr.u. 4. században élte, ekkor volt Pannonia Valeria tartomány polgári székhelye, 400×400 méteres belterületét fallal vették körül. A város teljes területe a modern kori Pécs alatt fekszik, régészeti kutatása későn indult meg, és napjainkban is csak korlátozottan lehetséges. Az interaktív rekonstrukció segítségével a pécsi Nagy Lajos Király útjánál feltárt római kori raktárépületet (horreum) járhatjuk be. |
|
Krisztogram Fotó/Forrás: © Janus Pannonius Múzeum |
Pécs ꟾ Sopianae ókeresztény temetője ꟾ UNESCO világörökség ꟾ IV. századi ókeresztény sírépítmények Pécs város római kori elődje, Sopianae késő római, részben ókeresztény északi temetőjének egy része 2000-ben felkerült a világörökségi helyszínek közé. A kultúrtörténeti kincs minősítést azzal az indokkal érdemelte ki, hogy a feltárt leletegyüttes építészetében és falfestészetében rendkívül sokoldalúan és összetetten szemlélteti a Római Birodalom északi és nyugati provinciáinak korai keresztény temetkezési építészetét és művészetét. Mely emlékek is ezek? Több száz (vagy ezer) téglasír, több tucat kőből és téglából épített kisebb sírkamra, valamint nagyobb méretű temetői épületek. Ezeknek egy része festett, belső terük bibliai jelenetekkel és szimbólumokkal díszített, ami tovább növeli az emlékegyüttes egyediségét, egyetemes kulturális értékét. A pécsi világörökség jelképe egy bronz krisztogram lett, amely 2000-ben Kárpáti Gábor székesegyház előtti ásatásán, a IV. számú sírkamránál került elő. Funkcióját tekintve egy mécses függesztő láncának merevítője és egyben dísze volt. A krisztogram Krisztust jelképező szimbólum, a görög X (khi) és P (rho) betűk, Krisztus görög nevének (Khrisztosz) az első két betűje; ezért nevezzük Krisztus monogramnak. A Pécsen talált tárgyon ezenkívül megtalálhatók a görög A (alfa) és ω (ómega) betűk is, melyek a görög ábécé első és utolsó betűi, a kezdetet és a véget szimbolizálják. A világörökségi helyszín a 2000. évig ismert ókeresztény emlékek nagy részét magába foglaló középkori Püspökvár (Dóm-tér), a Szent István-tér területén és az Apáca utca egy részén található. Kiterjedése nem azonos a késő római északi temető határaival, az egész temető ugyanis ennél jóval nagyobb, egészen a Széchenyi tér területéig elnyúlik keleti irányban. A világörökségi státusz biztosította legmagasabb szintű, nemzetközileg elismert védettség mellett a magyar jog is régészeti védettséget biztosít a jelentős régészeti emlékeknek. |
|
A Wosinsky Mór Megyei múzeum épülete Fotó/Forrás: © Wosinsky Mór Megyei Múzeum
A tolnai táj évezredei az őskortól a honfoglalásig Fotó/Forrás: © Wosinsky Mór Megyei Múzeum |
A tolnai táj évezredei az őskortól a honfoglalásig ꟾ virtuális múzeum ꟾ állandó kiállítás ꟾ Wosinsky Mór Megyei Múzeum ꟾ 7100 Szekszárd, Szent István tér 26. https://wmmm.hu/latogatoinknak/virtualis-muzeumlatogatas/allando-kiallitasok/ Az őskortól a római kor végéig A Wosinsky Mór Megyei Múzeum régészeti kiállítása a Tolna megye területén élt emberek életmódjának változásait mutatja be az őskortól a honfoglalásig. Az első teremben kiállított mamutborjú csontváza Dunaföldváron került elő, kora kb. 25-30 ezer év. Ugyancsak az őskőkor korszakából származnak a Szekszárd-palánki vadásztanyán előkerült pattintott kőpengék is. A Kr. e. VI. évezredtől változik a neolitikum anyagi kultúrája, új edényformák jelennek meg: jellemző a bekarcolt vonaldíszítés. A vonaldíszes kerámia mintegy ezer évig tartó uralmát Közép-Európában a későneolitikus lengyeli kultúra követte a Kr. e. V-IV. évezredben. Az újkőkort a rézkor követte. Kezdetben főként csak ékszereket készítettek az értékes fémből, majd később egyre nagyobb tömegben használati eszközöket is. A későbbiekben a rezet különböző adalékok hozzáadásával ötvözni kezdték. Erről az új fémről, a bronzról kapta nevét a Kr. e. II. évezredet kitöltő korszak. A megtelepedett életmód eredményeként létrejött bronzkori tell-telepeken talált állatcsontok, égett gabonamaradványok, használati eszközök fejlett gazdálkodásról – földművelésről, állattartásról, kereskedelemről – tanúskodnak. A késői bronzkor előkerült kincsleletei virágzó bronzművességre utalnak. A korai vaskorban új, keleti eredetű, szkíta népesség jelent meg a területen. A kronológiailag következő történeti korszakot bemutató kiállítási térben a nyugati eredetű kelták emlékei láthatók. Ők használtak először nagy mennyiségben vas eszközöket. Hitvilágukra utal a vadkan szobor, a sírban összehajtogatva elhelyezett fegyverek. Jellegzetes formájú ezüst és bronz pénzeket használtak. Önálló létüknek a római hódítás vetett véget. A katonai megszállást követően a rómaiak – kiépítve a közigazgatás új rendszerét – Pannónia néven tartománnyá szervezték a mai Dunántúl területét. A többségében kelta eredetű őslakosság azonban még hosszú ideig élt tovább a korábbi gazdasági és társadalmi viszonyok között. A védelmi rendszer fenntartásához igen sok katonára volt szükség. Ezért az őslakosság férfi tagjait segédcsapatokba sorozták be, akik mintegy 25 éves katonai szolgálat után római polgárjogot nyertek. Erről bronz lemezre vésett okiratot, diplomát kaptak. Békeidőben a katonaság termelőmunkával is foglalkozott, amint erre a téglabélyegek is utalnak. A 21. tárlóban lévő bronz övgarnitúra és díszes lószerszám szintén a katonaság életmódjához kötődő emlékünk. A földművelésre utaló eszközanyagban ekehúzó láncot, kaszákat, sarlót találunk. A vas szőlőmetsző kések azt bizonyítják, hogy a rómaiak honosították meg Pannóniában a szőlőkultúrát. A díszes, vörös színű terra sigillata edények importként kerültek vidékünkre. A mérleg és mérlegsúlyok, az egykor forgalomban lévő ezüst- és bronzpénzek a római időszak virágzó kereskedelméről tanúskodnak. A III. századtól a Rajna vidékéről nagy mennyiségű üvegáru került kereskedelmi úton Pannónia területére. A IV. század második felétől a kelet felől támadó népek és az északi határ közelében élő germánok egyre inkább fenyegették a birodalmat. A helyi lakosság állandó zaklatása, az egyre gyakoribb népességcsere a római élet legjellemzőbb sajátossága, a városi élet pusztulásához vezetett. |
|
A Wosinsky Mór Megyei múzeum épülete Fotó/Forrás: © Wosinsky Mór Megyei Múzeum |
A tolnai táj évezredei az őskortól a honfoglalásig ꟾ virtuális múzeum ꟾ állandó kiállítás ꟾ Wosinsky Mór Megyei Múzeum ꟾ 7100 Szekszárd, Szent István tér 26. https://wmmm.hu/latogatoinknak/virtualis-muzeumlatogatas/allando-kiallitasok/ Népvándorlás kor A Kr. u. I-II. században az ázsiai területek elsivatagosodása túlnépesedéshez vezetett. Egyre kevesebben tudtak megélni őseik földjén, így kényszerűségből indultak el a népek új hazát keresni. 375-ben a harcias hunok átlépték a Volgát, és ezzel kezdetét vette a sztyepp területén a népek sokszor fejvesztett menekülése. 376-ban már gót csoportok törtek be a Római Birodalom területére, letelepedési engedélyt kértek maguknak és cserébe katonai szolgálatot vállaltak. Négy évvel később Alatheus és Saphrax vezetésével újabb gót, alán és fehér hun töredék kényszerítette ki a letelepedést Pannóniában. A mai Tolna megye területén alánok éltek: egy fejedelemnő sírja Regölyben került elő. Hatalmas ékkövekkel díszített ruhakapcsoló tűk, az ékkőberakásos csat, a tömör arany karperecek és a ruhát díszítő aranyflitterek sokasága a fején megsérült idős hölgy rangját jelzik. Asztali készletéhez tartozott a világon egyedül álló formájú “madárfejes kancsó”. 433-ban a rómaiak Pannónia provinciát kényszerűségből átengedték a hunoknak. A Kapos folyó árteréből előkerült bronz üst, valamint a bátaszéki arany kard utal erre az időszakra. E keleti nép hozta magával a koponyatorzítás szokását, melyet a germán csatlakoztatott népek is átvettek. Attila, a hunok nagykirálya 453-ban halt meg, birodalmát az uralma ellen felkelt népek megsemmisítették. 527-ben északról újabb germán népek jelentek meg Pannóniában, a langobardok. A mai Tolna megye területén csak igen rövid ideig, 22 évig éltek, mégis két teljes temetőjüket sikerült feltárni Kajdacson és Tamásiban. Gazdagon díszített, bepecsételt, korongolt edényeket használtak. 566-567 telén királyuk, Alboin szövetséget kötött az Al-Duna mentén megjelent keleti nép, az avarok uralkodójával, Baján kagánnal a tiszántúli területek gepidái ellen. E szövetségben vívott háború a gepida királyság végét jelentette. Ám 568. április 1-jén a langobardok is menekülni kényszerültek az új szomszéd elől, s Itáliában telepedtek meg. Az avarok a nyugati türkök támadásai elől menekülő uar-hunni törzsek leszármazottai. A korábban nomádnak tartott nép – mely lényegében itt, a Kárpát-medencében szerveződött egységbe – letelepedett, földművelő és állattenyésztő életmódot folytatott. A férfiak díszes fegyverövet viseltek, melyek egyben rangjukat, nemzetséghez való tartozásukat is jelölte. Fegyverzetük a reflexíj volt, melynek segítségével félelmetes harcosoknak bizonyultak. Közelharcban döfőlándzsát és kétélű kardot használtak. Lovon való biztonságukat a kengyelek használata növelte. Szekszárd és környéke különleges helyet foglalt el az avar korban. A Bogyiszlói út mentén került elő egy olyan avar falu, melynek lakói ugyan fegyveres szabadok voltak, de meghatározó foglalkozásuk a kerámiakészítés volt. A terepasztalon jól megfigyelhető a házak és műhelyek rendszere, mely a település szerkezetét is sejteti. A “vízen túl” helyezkedett el a 788 síros temető. A korai avar korban két nagy kerámiaégető központ működött az avar kaganátus területén, melynek egyik égető kemencéjét “in situ” – eredeti állapotában – mutatja be kiállításunk. A másik műhelyközpontot Dunaújváros környékén kell keresnünk. A IX. század első évtizedében az avar birodalom a belső lázadásoktól elgyengülve, a külső támadásoktól megrendülve szétesett. A birodalom eltűnt, a nép azonban elszegényedve, de tovább élte a maga életét. 896-ban Árpád vezetésével a honfoglaló magyarok vették birtokukba a Kárpát-medencét. Tolna megye területe a fejedelem szállásterületéhez tartozott, ám e tényt igen nehezen lehet régészeti úton tetten érni. Csupán a dunai átkelőhelyeken, az északi és nyugati peremterületeken voltak honfoglaló csoportok. |
|
A középkori Tolna megye keresztény emlékei
Hódoltságkori kincsleletek
Sárközi parasztház rekonstrukciója
Az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc emlékei |
Örökségünk – Tolna megye évszázadai ꟾ virtuális múzeum ꟾ állandó kiállítás ꟾ Wosinsky Mór Megyei Múzeum ꟾ 7100 Szekszárd, Szent István tér 26. https://wmmm.hu/latogatoinknak/virtualis-muzeumlatogatas/allando-kiallitasok/ 1. A középkori Tolna megye keresztény emlékei A kiállítás első terme a mainál jóval nagyobb kiterjedésű középkori Tolna megye keresztény emlékeit mutatja be. A téma időrendjének határait a kereszténység felvétele és a reformáció 16. századi megjelenése adja meg. A bemutatóterem egy részben rekonstruált, részben elképzelt középkori templombelsőt ábrázol. Ennek hangulatát a helyi világítás (elsötétítés és irányfények), magyar gregorián zene, valamint a terem túlsó végében a templomot lezáró kőelemek és grafikus kiegészítések adják meg. A teret tíz, a falsíkból kissé kiemelkedő féloszlop tagolja, amelyeket több felnagyított, 15. századi, színes könyvillusztráció díszít. A terem két fő egységből, a földszinti térből és a galériából áll. A bejárattól jobbra egy középkori hangulatú szakrális tér várja a látogatókat, amely elsősorban a Szekszárd Béla-téri bencés apátsági templom faragott kőanyagára épül. A templom “hajóját” csillagboltozat rekonstrukció keretezi. A galériára vezető lépcsők melletti falfelületekre a középkori Tolna megyéhez tartozó mecseknádasdi templom egyedi spotlámpákkal megvilágított falfestmény-másolatait helyeztük el. A bejárattól jobbra található falsíkra a perspektivikusság megteremtése érdekében háttérgrafikát terveztünk. A grafika elé dobogóra az államalapítással együtt járó, a kereszténység felvételét jelképező jelenet került. A terem tengelyébe egy gótikus sírkövet és egy Tolna megyei plébániatemplom, Decs-Ete makettjét helyeztük. A földszint egyik sarkában áll a szekszárdi vállkő, amely eredetileg emeleti magasságban lehetett a szentélyrekesztőben. A galéria alatti részben, valamint a galéria bal oldali lépcsője alatt a középkori Tolna megye szakrális emlékeivel, kisebb faragott kő- és sírleleteivel foglalkozunk. A 11. században felépült szekszárdi bencés monostor híres oszlopfejezeteinek felhasználásával egy kora Árpád-kori, bizánci típusú szentélybelsőt mutatunk be. Egy-egy oszlopfő a galéria külső széle alatt, a Bátáról származó sírkő mellett, a másik kettő pedig a galéria alatti részben foglal helyet. A jobb oldali feljáró alatti mélyebb vitrinben Tolna megye egyházszervezetével kapcsolatos történeti áttekintést adunk egy multimédiás pult segítségével. A galérián Tolna megye egyházszervezetének dokumentumai foglalnak helyet, valamint a reformációhoz kapcsolódóan a bogyiszlói református egyházközség Tolnáról származó, 17. századi úrvacsora kehely. 2. Betekintés Tolna megye településeinek 11-17. századi történetébe A második teremben Tolna megye államalapítástól a hódoltságkor végéig terjedő időszakának történetével, általános településtörténettel, településekkel, azok jellegzetes épületeivel és az itt élő emberek mindennapjaival ismerkedünk meg néhány kiemelten kutatott település vagy téma kapcsán. A teremben a földszinti részen főként tárgyakra támaszkodva mutatjuk be a megye településrendszerét: képek-fotók, légi fotók, ásatási fényképek, rajzok-metszetek, felmérési rajzok, helyszínrajzok, térképek, makettek, enteriőrök és egyéb tárgyi anyagok árnyalják a képet. A megye településhálózatát egy űrfotó tárja elénk, mellette az eddigi történeti adatokból szerkesztett középkori úthálózatot, vásáros helyeket, fontosabb kereskedelmi és egyházi helyeket kiemelő térképet láthatunk. Tanulmányozhatjuk egyes kiemelt települések és lelőhelyek szerkezetét (Ozora, Ete, Őcsény-Oltovány, Simontornya stb.), megismerkedhetünk a kiválasztott települési objektumokkal (Árpád-kori ház, vár, várkastély, többosztatú ház részlete), valamint a mindennapi élettel kapcsolatban lévő kézműipari ágakkal (fazekasság, kályhásság, ötvösség, rézművesség). Videoprogramokon bemutatjuk Tolna megye tájait, Ozora és Ete régészeti kutatását, valamint ízelítőt kapunk a tolnai várakból. A második fő egység a teremben a galéria, amely időszakunk közigazgatási történetének alakulását mutatja be. A királyi vármegye, majd a nemesi vármegye dokumentumain kívül a megye jelentősebb köz- és főnemesi családjait ismerhetjük meg. Tanulmányozhatjuk a török berendezkedését, mindennapi életét megyénkben. A galérián lévő oszlopokon Magyarország Tolna megyével szoros kapcsolatban lévő uralkodóit, a megye történetében kiemelkedő szerepet játszó személyiségeket mutatjuk be képeken. 3. Újjáépítés és konszolidáció (mezővárosok, falvak) A harmadik terem a török utáni újrakezdés időszakát idézi fel, az indulás nehézségeit, majd a másfél évszázadnyi békés fejlődés eredményeit. A kezdetekre utalva jellegzetes részleteiben megjelenik az egykori táj és egy dunai hajó német telepesekkel. Jó száz évvel későbbi életkép a mezővárosok világa, vásári forgatagával, a céhbe tömörülő iparosok műhelyeivel, jelezve a török utáni újrakezdés sikerét. A török hódoltság mérlege lesújtó volt: a középkori településhálózat megsemmisült, a táj elvadult. Az 1720-as években indult el a megye újranépesítése, elsősorban a német birodalom területéről érkeztek telepesek. A 19. század első felében Tolna megye a környező megyéknél lényegesen több mezővárossal rendelkezett. A legtöbb mezőváros vásártartási jogának köszönhetően környékének piachelyévé vált. A falusi lakosság szükségleteinek kielégítésében jelentős szerepe volt a városi iparosoknak. Az ún. vásármíves mesterek kizárólag a vidék számára termeltek, ők elsősorban a csizmadiák, a szabók, a szűrszabók, a kalaposok közül kerültek ki. A mezőgazdasági eszközök jó részét a kovácsok, bognárok, kádárok, kötélgyártók, szíjgyártók készítették. Az iparosok céhekbe szerveződtek. A céh érdekvédelmi szervezet volt, amelyet egyes iparágak kézműves mesterei hoztak létre. A Rákóczi-szabadságharccal induló korszak gazdasági, társadalmi folyamatairól a bekövetkezett változásokról a galérián található vitrinek és tablók tudósítanak. 4. Újjáépítés és konszolidáció (nemesi és paraszti kultúra) A negyedik terem a rendi társadalom kétarcúságát mutatja be. Az egyik oldalon a nemesség, a másikon a parasztság, mindkettő a maga jellegzetes, egymástól nagyon is eltérő tárgyi és szellemi kultúrájával. Két külön világ ez, amely egymásra utaltságában mégis szorosan összetartozik, s amely egykori valóságában jóval differenciáltabb képet mutatott, mint az, ami a tárgyak közvetítésével egy kiállításon megrajzolható. A terem földszinti egysége a nemesi kúriák világa mellett betekintést enged a falu életébe, a kocsma és a háromosztatú sárközi ház enteriőrjével. Az állandó hadsereg felállítása (1715) után kialakult mulatozással és tánccal egybekötött toborzás volt a verbuválás. A szabad toborzás különösen a huszárezredek számára volt eredményes, olyannyira, hogy katonafogásra alig volt szükségük. A vásárokon, sokadalmokon zajló katonatoborzás egyik formája a kocsmai mulatozás és a tánc sajátos formája a verbunkos volt. A Sárköz Szekszárd és Báta közötti ártéri, hajdani mocsaras terület, melyet nyugat felől a Sárvíz zárt a Duna mellé. Mai települései: Őcsény, Decs, Sárpilis, Alsónyék, Báta. A honfoglalás óta lakott. A középkor folyamán magas szintű fejlődést ért el. Öntudatos mezővárosi polgársága a reformáció egyik fontos központjává tette. A török hódoltság lakosságát erősen megtizedelte, a középkori vízszabályozás megszűntével elvadult mocsárvilággá vált a sárközi falvak nagyobb fele. A Sárköznek a törökkort túlélt községeit a 18. századi népmozgalmak érintetlenül hagyták, református vallásgyakorlatukat is megőrizték. Az ármentesítés következtében a 19. század második felében robbanásszerű változáson ment át, melynek következtében gazdag népművészete alakult ki. A galérián a nemesi és paraszti kultúra egyes részterületeinek sajátosságait követhetjük nyomon. |
|
Fotó/Forrás: © Rippl-Rónai Megyei Hatókörű Városi Múzeum |
Karó közt a potyka – Kisszerszámos halászati kiállítás ꟾ virtuális kiállítás ꟾ Rippl-Rónai Megyei Hatókörű Városi Múzeum ꟾ 7400 Kaposvár, Fő utca 101. http://smmi.hu/kiallitasok/virtualis-kiallitas/karo-kozt-a-potyka-1 https://www.youtube.com/watch?v=JD-c2OafxlQ&ab_channel=Rippl-R%C3%B3naiM%C3%BAzeum „Karó közt a potyka” - mondják, ami azt jelenti, hogy amikor már a varsa karói közé került a ponty, akkor biztos a veszte. A halász csak akkor lehetett sikeres, ha ismerte a hal élettani és életmódbeli sajátosságait. 1887-ben hazánk egyik utolsó polihisztora, Herman Ottó „A magyar halászat könyve” című művében a hal biológiai sajátosságaira alapozva rendszerezte a halászati eszközöket. A „kisszerszámos” halászok általában egyedül, gyakran kiegészítő tevékenységként halásztak. Felszerelésük könnyen szállítható és olcsón előállítható volt, ám annál több furfanggal és terepismerettel rendelkeztek. „Annyi bizonyos, hogy a halászat a magyarságnál már ősi korban is valódi népfoglalkozás volt; erről tanuskodik azoknak a vonatkozásoknak sora is, mely a magyar ember és a hal között fenáll s a melynek itt a helye. A hal s a halászat mestersége családok, helységek neveiből szól; ott van a hal családok, vármegyék, városok czímerében; ott van a halásznépség dalaiban; a halászság és nép közkeletű példabeszédeiben is; mindezekkel tanuskodván a halászmesterség ősi voltáról. A "Halászok" családja vetekedik a "Nagy" és "Kis" családokkal; bőségével egy rangban áll a germán "Fischer"-ekkel, kiknek beszármazása magyar halász mesterszót teremtett, a "Fisért", a CALEPINUS tizenegynyelvű szótárában még "hal-kúfárt." Halfajok nevét a következő családok viselik: Csik, Csuka, Csukás (új időben Csukási), Czompó, Gadócz, Kárász, Keszeg, Viza; Vék, Vékei és Vékes, a jeges halászat véke vagy léke után. halászatra vonatkozó helység és határnevek közül álljanak itt a következők: Csanak - merítő szerszám, Csukás, számos tó és halastanya, Halas város és puszta, Halasdozsd falu, Halasmező Liptó, Halastó falu, Halcsont puszta, Halász falu, Nagy-Halász Szabolcs, Tisza-Halász Heves, Szécsény-Halászi, Halászi Moson, Halászópatak Gyergyó, Halásztelek több, Harcsás falu Komárom megye, sok tónakés halastanyának a neve; Jászfalu, a jász halról, Komárom m., Kárásztó Komádi mellett, Keszeg falu Nógrád, Keszegfalva Komárom, Nagyhalas határnév Komádiban, Szák Komárom m., Varsád Tolna, Varsánd Arad, Varsány több, Vék falu Komárom, Vésztő, a vészről, Békés m.; ősi vonatkozásuak, Csege, Czege, Czégény, Nagy-Czég, Kis-Czég stb. A hal a következő vármegyék czímerét diszíti: Bereg, Bihar, Szabolcs, Szatmár és Ugocsa; s ott van Adánd, Hidas és Kis-Kun-halas városokéban is.” (Herman Ottó: A magyar halászat könyve. Első kötet. Bevezető. A magyarember és a hal. K. M. Természettudományi Társulat, Budapest, 1887. p. 25-27.) A Rippl-Rónai Megyei Hatókörű Városi Múzeum vándorkiállítása sikerrel szerepelt Kaposvár, Pécs, Marcali, Nagyatád és Fonyód múzeumaiban. Az egyes hal- és növényfajtákat és a népi halászati eszközöket – virtuális kiállítás formájában – a téma iránt érdeklődő látogatók online ismerhetik meg. |
|
Trianon emlékmű, Kaposvár Fotó/Forrás: © Rippl-Rónai Megyei Hatókörű Városi Múzeum
Le sort tragique de la Hongrie Fotó/Forrás: © Hadtörténeti Intézet és Múzeum, Budapest ꟾ Plakát- és aprónyomtatványtár A Le sort tragique de la Hongrie, azaz a Magyarország tragikus sorsa című plakát 1919 februárjától került kiadásra, a harmadik Vix-jegyzék átadása és a Berinkey-kormány lemondása előtt. A plakát alkotóit, Tábor János és Dankó Ödön művészeket a Magyarország Területi Épségének Védelmi Ligája bízta meg a mű elkészítésével. A grafikai nyomatok Besskó Károly Plakát- és Címkegyárában készültek. Ez a nyomtatvány elsősorban nem a magyar közönségre, inkább az Antant-hatalmak Magyarországon tartózkodó képviselőre próbáltak hatást gyakorolni. A Területvédő Liga képeslap-sorozatában is megjelent a plakát, Balsors akit régen tép felirattal. |
„Trianon 100” – Az összetartozás éve ꟾ virtuális kiállítás ꟾ Rippl-Rónai Megyei Hatókörű Városi Múzeum ꟾ 7400 Kaposvár, Fő utca 101. http://smmi.hu/kiallitasok/virtualis-kiallitas/trianon-100
A magyar Országgyűlés 18/2019. (VI. 18.) OGY határozattal „a történelmi Magyarország területét szétdaraboló és a magyar nemzet harmadát idegen államok fennhatósága alá szorító, 1920. június 4-én aláírt békediktátum 100. évfordulójára emlékezve” a 2020. évet a Nemzeti összetartozás évének nyilvánította. A 2020. év a centenáriumi emlékezés jegyében telt, melyek sorába tartozik a kaposvári múzeum „Trianon 100” című összefoglaló jellegű, időszaki kiállítása. A Nemzeti Összetartozás Napja az 1920-as trianoni békeszerződés aláírásának évfordulójára emlékező, június 4. napjára eső nemzeti emléknap Magyarországon, melyet 2010. május 31-én iktatott törvénybe az Országgyűlés. A törvény 2010. június 4-én, napra pontosan a 90. évfordulón lépett hatályba. Az Országgyűlés a törvény elfogadásával kinyilvánította: „a több állam fennhatósága alá vetett magyarság minden tagja és közössége része az egységes magyar nemzetnek, melynek államhatárok feletti összetartozása valóság, s egyúttal a magyarok személyes és közösségi önazonosságának meghatározó eleme”. |
